Mindig szerettem a logikus dolgokat – talán emiatt kötöttem ki a korrepetálás mellett.

6 évig korrepetáltam matekot, fizikát, majd programozást. Ez eleinte csak jobb kereseti forrásnak tűnt, mint a mekiben állni a grill mellett, de hamar beleszerettem az oktatásba, és valamilyen mértékben azóta is része az életemnek.

2012-ben a Kandón kezdtem el ismerkedni komolyabban a programozással. A szemeszter végén egy segítőkész tanárom több embernek felajánlotta, hogy egész nyáron szívesen látja a nyaralás helyett tanulni vágyókat. Nyaranta nem sokan akarnak tanulni, szóval elég sok szabadidőm lett és ekkorra már eléggé elszoktam a semmittevéstől. Elkezdtem heti 5ször, 8 órábam bejárni az egyetemre tanulni. A tanár hét elején kiadott egy rakás feladatot, majd pár naponta átnéztük, refaktoráltuk a megoldásaimat, tanulságos időszak volt. Nyár vége felé beültem a távoktatásos hallgatók programozás laborjaira és besegítettem a tananyag átadásába. Egyből elkapott, hogy egyetemen oktathatok, ekkortájt még érdekelt a műszaki tanári irány is. Pár hét múlva már azon kaptam magam, hogy demonstrátorként laborokat vezetek. A dolog pikantériája, hogy ezen a nyáron váltottam telephelyet, így adott egy színt a beilleszkedésemnek, hogy az évfolyamtársaim harmadának én tartottam a laborokat. A következő évben a laborok és a korrepetálások között ingáztam. Persze volt olyan órám is, amire muszáj volt bemenni, de többnyire utazás közben tanultam.

A következő évet a Boschnál kezdtem gyakornokként, így egy darabig elváltak útjaim az egyetemi óráktól, de korrepetálást még űztem pár évig.
Legközelebb az evosoftban jött a lehetőség, hogy a Dunaújvárosi Egyetemen tanítsak programozást. Egy körlevél hívta fel a figyelmet az együttműködésre, egyből lecsaptam rá. Így jött még egy év oktatás.

Ezután egy évig egy youtube csatornán dolgoztam. Valahogy sosem sikerül publikálnom ezt az öteletemet. Egy gyerekeknek készült scratch-en alapuló programozás oktató sorozat lenne. Szerintem már vagy 5 éve kitaláltam és mindig egyre közelebb kerülök a célhoz, de elég messziről indulok a kamera előtti beszédben.

Végül egy gyerekotthonban kötöttem ki, ahol matekot korrepetáltam és egy programozós napközi tábort hoztam össze a srácoknak, de erről majd az önkénteskedésről szóló bejegyzésben írok bővebben.