Ezt a cikket 2020-ban írtam. 2026 októberében átnéztem: kijavítottam, ami elavult vagy pontatlan volt, és lecseréltem az ajánlott eszközöket. A második részben arról írok, mi változik azzal, hogy már a mesterséges intelligenciával is beszélgetünk.
Sőt! Vigyék is, hiszen ingyenesen használhatok remek, megbízható szoftvereket. Inkább nézek reklámokat, minthogy fizetnem kelljen! Ezekhez hasonló érvek szoktak szembejönni, ha az adataink védelméről keveredek vitába. Meg kell hagyni, én is hasonlóan gondolkozom, csak nagyon indokolt esetben vagyok hajlandó fizetni szoftverekért, pedig ezeket sokan, nagy munkával fejlesztik. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy ez a problémakör miért nem ilyen egyszerű.
Jól van ez így?
Nem szeretem, mikor valaki azzal érvel, hogy ő eleve feddhetetlen, és nem érdekli, hogy mindent tudnak róla, felőle aztán a homlokára is ragaszthatnák az adatait. Tegyük fel, hogy ez így is van, ebbe inkább bele se menjünk. De ha innen nézed, teljesen elsiklasz a lényeg felett. A lényeg most is a hatalom. Ekkora hatalom fölötti monopolhelyzetekből még sosem sült ki jó, márpedig a cégóriások lesöpörtek mindenkit, és az internet segítségével ott lehetnek mindannyiunk otthonában.
Korunk legértékesebb nyersanyagának az adataink bizonyulnak. Ebben a cikkben a két legnagyobb játékossal, a Google-lel és a Facebookkal (ma már Meta) fogok foglalkozni.
Tegyük fel, hogy akik rendelkeznek adataink legnagyobb részével, jelenleg etikusan járnak el, és a profit besöprése mellett kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy soha senki ne élhessen vissza ezekkel a kincsekkel. Így sem lehetünk biztosak benne, hogy a következő vezetőség, a részvényesek nyomása vagy egy emberi hiba nem fogja végzetes irányba lökni a jövőnket. Tehát önmagában az a tény, hogy ekkora hatalom egyetlen szervezetnél összpontosul, rossz hír. Hiszen mind hibázunk, ami kockázatot jelent még akkor is, ha jóindulat és szeretet hajtja a Google-t. De azért azt is szögezzük le, hogy már sikerült bebizonyítaniuk, hogy nem képesek felelősségteljesen kezelni az adatainkat.
Először is tegyük tisztába, hogy mik ezek az adatok. Tudom, hogy tudod, hogy pénz lesz az adataidból, és mondjuk, hogy nem zavar, hogy a cégek pénzt csinálnak belőlük, hiszen nem mondják meg, ki az adatok birtokosa, te csak egy ID vagy. De azért tegyünk egy kísérletet, próbáld meg körüljárni, hogy mit tudnak rólad ezek a cégek. Ne legyenek illúzióid, minden pöccintésedet követik, elemzik, következtetnek belőle és tárolják. Biztos veled is volt már olyan, hogy egy Messengeres beszélgetés után elkezdtél reklámokat kapni a témában. De bármire keresel rá, bármilyen e-mailt írsz, bármerre utazol, kattintasz tovább egy oldalról, hosszabban nézel egy cipőreklámot, tekersz át egy unalmas részt a YouTube-on, csalod le a csütörtöki kocogásod végét vagy érsz oda hamarabb egy találkozóra, mindig mindent figyelnek. Ha a napod csak 40%-ában ülsz gép előtt vagy telefonozol, akkor a gondolataid 40%-át úgy éled meg, hogy valaki figyel. Lehet, hogy az csak egy ID, de az ID mögött a gondolataid jó része kerül tárolásra.
Mikor eljegyzési gyűrűt kerestem Orsinak, mindig brutál körültekintő voltam, hogy ne tudjanak lekövetni, és mint ebben a cikkben is látni fogjátok, ez nem is olyan egyszerű. Erre azért volt szükség, mert kínos lett volna, ha Orsi elcsíp, amint egy gyűrűreklámot görgetek át a Facebookon, ugyanis ennek a területnek is kifejezetten agresszív reklámjai vannak, sok cég lő a házasodni vágyókra. Egy ismerősöm már nem volt ilyen körültekintő. Szegény még el sem jutott a gyűrűvásárlásig, de már a barátnője telefonját is ellepték az eljegyzésigyűrű-hirdetések. Persze ez nem nagy dolog, de elég szépen leírja a problémát.
Itt találod az adatok nagy részét, amiket a Google gyűjtött rólad: keresések, appok a telefonodról, YouTube-videók, böngészési előzmények, tehát minden, amit valamilyen Google-terméken keresztül csináltál. Ez alapján számolja ki, hogy mi érdekel téged, erre is érdemes ránézned, ez az a bizonyos 40%-od. A Google-nél ezeket az adatokat törölheted is, de már az is előre visz, ha a hirdetésközpontban kikapcsolod a személyre szabott hirdetéseket. Ugyanezt megnézheted a Facebookon is, végtelen a lista. Az EU-ban ma már választhatsz: vagy fizetsz egy reklámmentes előfizetésért, vagy kevésbé személyre szabott hirdetéseket kérsz. Ez is valami, de jól mutatja, hogy itt az adatod az ár.
Nem csoda, ha megesik, hogy valaki a Facebooktól tudja meg, hogy meleg. Vagy hogy jobban ismerik a legnagyobb félelmeidet, mint te magad. Ezekkel az adatokkal pedig olyan irányba terelhetik tovább a gondolataidat, amerre csak akarják. Nézzünk erre egy szörnyű példát.
Story time
A Cambridge Analytica egy innovatív, fiatalos, durván sikeres reklámügynökség volt. Főként politikai kampányokat vállaltak, a világ számos országában. Egy ártatlannak tűnő Facebookos kvízappon keresztül kb. 87 millió ember adataihoz jutottak hozzá, a legtöbbjükéhez úgy, hogy az illető nem is töltötte ki a kvízt, csak az ismerőse volt valakinek, aki igen. Dolgoztak Trump 2016-os győzelmében, és a Brexitben is vaskosan benne voltak. A módszerük hátborzongató: minden célcsoport a saját félelmeire kapott megoldást a hirdetésekben. The Great Hack címen film is készült a cégről, ajánlom megnézésre. Persze nem ők az egyetlen cég, ami ilyesmivel foglalkozik, a Facebook nem csak cipőket tud rád sózni. Az eset miatt Mark Zuckerbergnek az amerikai Kongresszus előtt kellett magyarázkodnia, ami egy legendás kérdezz-felelek volt, az egész világ azt nézte. A Facebook 5 milliárd dolláros bírságot kapott, és szigorított is az adatkezelésén, de az elv nem változott: az adatok ott vannak, és pénzt csinálnak belőlük.
A privát ablak kamu
Ha továbbkattintasz egy Google-keresésből, vagy megnyitsz egy cikket a Facebookról, biztos lehetsz benne, hogy le lett tárolva. De mi van akkor, ha ki vagy jelentkezve a böngészőből, és egyenesen a keresett oldal URL-jét írod a címsávba? Akkor is be tudnak azonosítani? A weboldalak jelentős részén ott figyel a Google kódsora, és teszi a dolgát. Vannak oldalak, ahol megjelenik a Facebookos megosztás lehetősége vagy egy like gomb, ezek is mind erre vannak. Ráadásul a Chrome a böngészési előzményeidet is ugyanígy használja. De ha tovább mész, és felteszed a privát ablak maszkot, akkor is minden azon lesz, hogy sikerüljön a böngészésedet az ID-dhoz kapcsolni. Figyelik a viselkedésed, az oprendszered, a böngésződ verzióját, az IP-címed, a monitorod felbontását, sőt a processzorod típusát is. Ezek alapján pedig be tudnak, és be is fognak azonosítani. A privát ablak annyit segít neked, hogy ne kelljen törölnöd a böngészési előzményeidet a saját gépeden.
Hogy ez nem összeesküvés-elmélet, azt a Google is elismerte: 2024-ben egy per lezárásaként vállalta, hogy törli azt a több milliárd adatrekordot, amit a Chrome inkognitómódjában böngészők tevékenységéről gyűjtött.
Tehetünk egyáltalán bármit?
Az, hogy az EU megszavazta a GDPR-t, szuper hír. Lehet, hogy a kisebb cégeknek fejfájással járt, de a multikkal szemben kellenek a korlátozások. Az ilyen döntések megszületéséhez viszont kell egy közhangulat. Szerintem sokan alábecsülik, mennyi múlik azon, hogy milyen véleményünk van az adott témákról. Ha sikerül egy probléma megértését elég emberhez eljuttatni, előbb-utóbb elindul valami változás. Hozzá kell tenni, hogy az országoknak nincs túl nagy hatalmuk az ilyen multik fölött, sokáig még azt sem sikerült elérniük, hogy rendesen befizessék az adót. Tehát gondolkodj kicsit a témáról, olvass utána, beszélj néha róla, és legyen véleményed! Mert ez az egyik legfontosabb közügyünk, és nincs róla elég határozott véleményünk.
A VPN-ről sokan azt hiszik, hogy mindenre megoldás, 2020-ban én is túl sokat ígértem róla. A VPN elrejti az IP-címedet a meglátogatott oldalak elől, és titkosítja a forgalmadat a saját hálózatod felé, ami például nyilvános wifin hasznos. Viszont a bizalmat csak áthelyezi: a forgalmad onnantól a VPN-szolgáltatón megy át. A követés ellen pedig keveset ér, ha közben be vagy jelentkezve a Google-be vagy a Facebookra. Ha használsz, olyat válassz, ami bizonyítottan nem naplóz, például a Mullvad-ot vagy a Proton VPN-t (ennek van ingyenes csomagja is).
Használj etikus alternatívát
A legjobb módszer a nagy cégek befolyásának korlátozására, ha nem őket használjuk. Van alternatíva, és elég jól is működnek.
Böngészőnek a Brave-et ajánlom, gépre és telefonra is. Ez a legegyszerűbb és leghasznosabb tanácsom. A Brave beépítve blokkolja a reklámokat és a követőket, nem kell hozzá semmilyen kiegészítőt telepíteni. A címsor melletti oroszlánra kattintva látod, mennyi követőt fogott meg az adott oldalon, érdemes néha ránézni, meglepő tud lenni.
Ha picit elmerülnél a témában, nézz utána a Tor-nak. Tanulságos, hogy milyen nehéz teljesen elkerülni, hogy követhető legyél. A Tor Browser a forgalmadat három, véletlenszerűen választott szerveren keresztül küldi, így egyik sem tudja egyszerre, hogy ki vagy, és mit nézel. Cserébe lassabb.
Google Maps helyett ott a CoMaps vagy az OsmAnd. Mindkettő az OpenStreetMap közösségi térképét használja, offline is működik, és nem küldi el senkinek, merre jársz.
Én 2019 óta Google helyett a DuckDuckGo-t használom keresésre. Ez a cég nem épít profilt rólad, és nem menti el a kereséseidet. Így is lehet. A Brave Search is hasonló elven működik, a böngészőbe alapból be van építve. Vagy ott az Ecosia, egy olyan keresőmotor, ami a bevételéből fákat ültet. Hozzá kell tenni, hogy a DuckDuckGón érzem, hogy nem ismer engem, amitől nagyon jól alszom, viszont a keresést bizony megnehezíti. Egy specifikus keresést érezhetően több energia lefuttatni, mint a Google-nél. De ennyit nekem megér, hogy egy olyan konkurens céget használjak, ami az adatvédelmet is fontosnak tartja.
Ha szoktál torrentezni, jó, ha tudod, hogy bárki, aki tudja az IP-címedet, le tudja kérdezni, miket töltöttél le az elmúlt időszakban, ugyanis ezen sincs semmilyen titkosítás. Németországban például ez alapján küldik a büntetést. Ezen az oldalon láthatod, mikor és mit töltöttél le, és kedvesen felajánlja azt is, hogy nézd meg, a szomszédaid miket néztek. Ha torrentezel, használd a BiglyBT klienst, mert ebben nincsenek reklámok. Ezeket azért jó elkerülni, mert becsúszhat melléjük egy-egy zsarolóvírus is; ez egyébként több ingyenes szoftverrel is előfordult már.
Azért lehet a Google kódja ott ennyi weboldalon, mert mi, fejlesztők odatesszük. Mi is átálltunk az etikus látogatottságmérésre: ez az oldal ma a Cloudflare Web Analytics-et használja, ami sütik nélkül, csak összesítve mér. Ha saját szerveren futtatnád, az Umami is remek választás. Ajánlom minden webfejlesztő figyelmébe!
Egyre több ismerősömtől hallom, hogy igyekszik kevesebbet használni a Facebookot. Messenger helyett én a Signal-t ajánlom: ingyenes, nonprofit alapítvány fejleszti, és a titkosítása olyan jó, hogy a WhatsApp is erre épül. Persze teljesen szinte lehetetlen kilépni a nagy cégek hálójából. Mindenre van alternatíva, de nehézkes a használatuk, főleg mivel az összes nagy cég hihetetlenül jól használható szoftvereket készít, amik tényleg kitalálják, mit akarsz csinálni. Amiket fentebb ajánlottam, azokról úgy gondolom, megállják a helyüket.
Na, megyek, és felteszem azt a szomorkás, belenyugvó pontot a cikk végére, aztán megosztom a Facebookon. A második részben pedig folytatom: ott már nem a kattintásainkról lesz szó, hanem arról, ahogyan gondolkodunk.